Szeléné, a Holdistennő és a pegazusai egy ókori vázán
Pegazusblog,  Pegazusok

Szeléné, a Holdistennő pegazusai

A pegazusok egyes csoportjai felett különböző égi hatalmasságok rendelkeznek

Szeléné, a holdistennő az ezüst pegazusokért, az álomvilág égi lovai felett uralkodik.

Szeléné (görögül: Σελήνη, jelentése: hold) a görög mitológiában, az ősi hold istenség megszemélyesítője, Hüperión és Theia titánok gyermeke, Héliosz és Éósz testvére. A római mitológiában alakja Luna istennőjével azonosítható.

Szeléné, a Holdistennő és a pegazusai egy ókori vázán
Szeléné, a Holdistennő és a pegazusai egy ókori vázán

(Kép forrása)

Szeléné emlékei

Mint a Hold istennője Szeléné fontos szerepet töltött be az Istenek között. Szeléné alakja megjelenik a Homéroszi Himnuszokban – Szeléné himnusza (XXXIII), de megihlette Apollónioszt (1.2.2); Hésziodoszt (Istenek Születése (Theogony) 371); Nonnoszt (Dionüsziaka 48.581); Pauszaniaszt (5.1.4); Sztrabónt (14.1.6) és másokat. Apuleius Az aranyszamár című művében a világegyetemet mozgató, és éltető erő megtestesítője: „…az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja. Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényének isteni akaratából élik az életüket; sőt, ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden test vele nő, ha fogy, véle fogy” (XIV. könyv).

Szeléné nevének teljes etimológiája bizonytalan, de a név görög eredetű és bizonyítottan része a szelasz szó, amelynek jelentése “fény”. Neve megtalálható a Sarki fény, az „Aurora Borealis” görög nevében: Boreion Szelasz.

Szeléné, a Holdistennő és a pegazusainak szobráról származó ókori márvány lófej
Szeléné, a Holdistennő és a pegazusainak szobráról származó ókori márvány lófej

(Kép forrása)

Szeléné pegazusok vontatta kocsija

A Szelénét ábrázoló képzőművészeti alkotásokon az istennő mint szép, fehér arcú fiatal nő jelenik meg, kettős fogatú ezüst szekéren, amelyet igás ökrök vagy fehér lovak húznak. Az ökrök az ősi Bikakultuszból öröklőtdek át, hiszen szarvuk a Holdsarlót idézi fel. Ám amióta az ember háziasította a lovakat, felismerte, hogy az istenek kocsiját is azok húzzák.

Szeléné pegazusainak neve nem maradt fent a köztudatban, aki azonban közelebbi ismeretségbe kerül a Holdistennővel, esetleg megismerheti.

A himnusza, ahogy Homérosz ránk hagyományozta, a következő:

Jertek a szélesszárnyú holdat zengeni, Múzsák,
édeshangu leányai Zeusznak, az éneket értők:
isteni arcáról áradva, elönti a földetégből küldött
fény és roppant nagy gyönyörűség jár a nyomán:
a sötét levegő felcsillan azonnal,
szertevilágit arany koszorúja derült sugarakkal,
hogyha az Ókeanoszban szép testét lefürösztve
s messzesugárzó öltönyeit föl is öltve Szeléné
úrnő, fényes, erő s lovait szekerébe befogja,
s hajtja sietve előre sörényes szép paripáit,
este, a hó közepén, amikor köre megtelik újra.
Ekkor a legragyogóbb kévét árasztja, növekszik,
és a halandóknak biztos jel, jóslat az égen.
Hajdanidőn vele Zeusz szerelembevegyült kerevetjén;
ő meg terhes lett s lányt szült: Pandeia e gyermek,
és az örökké élők közt szépsége kiváló.
Hókaru istennő, üdvözlégy, égi Szeléné,
nyájas, szépfonatú: teveled kezdem dalomat, most
félisten hősök tettét dalolom, mit a Múzsák
népe, a sok költő, mindíg zeng boldog ajakkal.
(Devecseri Gábor fordítása)