Ősi Európai Szellemi Tanok, 2. rész. Azt hiszed, minden egy? Le fog esni az állad!

Közkeletű, egyszersmind hatalmas tévedés, hogy minden egy. A második tanulmány eme tévedés eloszlatásáról szól. Itt az ideje, hogy megismerjétek azt, ami van. Lehet, hogy kevesen fogadják be, ám a lényeg, hogy a sok évezrednyi tévtanítás és mákonyszórás után végre a valósággal is megismerkedjetek.

Mindig is jelen voltunk, elmondva, elsuttogva, kiabálva, rajzolva, faragva, festve, zenélve az igaz valóságot. Mindenhol és minden korban. Ezt a Hagyományt folytatom, folytatjuk és majd az utánam, utánunk következők is. Mert jogotok van a valósághoz. Ahhoz, hogy ne mindenfajta távoli misztikus bölcsnek látszó ripacs tévtanait elhíve fussatok felesleges köröket az életetekben.

Következzen ezért most a “minden egy” helyrerakása. Kapaszkodj!

A valóság fraktálisan holonisztikus természetű

A fraktálisan természet azt jelenti, hogy bár minden része hasonlít az ontológiailag közeli részeihez (hópelyhek egymásra, búzaszálak egymásra, egerek egymásra, csillagok egymásra), és az egyes minták ismétlődnek eltérő méretekben (madárraj mozgása és a víz mozgása, naprendszerek és atomok, stb.), ám valójában sosincs két egyforma létező. Nincs két egyforma búzaszem, hópehely, csillag, atom.

A holonisztikus a ‘holon’ (teljes egész) szóból ered, Frank Wilber találta ki (integrál pszichológia megalapítója): minden egész (holon) önmagában és egyszersmind valamely nagyobb egész része, amellyel egységet alkotnak (holon) és amely egység része egy nálánál is nagyobb egésznek. Ez holonizmus néven vált ismertté. Egy emberi sejt például önmagában egy egész, ugyanakkor a szervezet része is. Ugyanerre példa egy betű, amely integráns része a szónak, ami része a mondatnak, amiből viszont bekezdések és oldalak állnak.

Wilber abban téved, hogy semmi sem duális! Minden létező legalább hármas természetű: egyrészt saját maga is egy egész, másrészt egy nagyobb egység része, harmadrészt maga is részekből áll.

A valóság fraktálisan holonisztikus természete azt jelenti, hogy minden rész és egész és részekből áll úgy, hogy ismétlődő mintázatok szerint létezik a maga természetének megfelelően.

A létezés mibenlétéről már korábban írtam. Mi a helyzet a minden egy-gyel?

A minden egy azt fejezi ki, hogy, lényegét tekintve, nincs más, csak Egy

Ha minden egy, akkor nincsenek különálló részei, sőt, semmi sem létezik, csupán az Egy. Ez azonban képtelenség, mivel ahhoz, hogy Egy létezhessen, létezni kell valakinek, aki fölismeri önmagát Egyként (máskülönben nem volna tudat, márpedig van tudat. Vagy tagadod, hogy ezt olvasod, vagy egyáltalán bármiféle tudati tevékenységet végzel vagy bárki azt álmodja, hiszi, játssza egy virtuális Mátrixban, hogy van tudatod? Oly mindegy, hogyan fogalmaz valaki: tudat létezik. Annak a mibenléte kérdés egyedül).

Tudat van tehát. Önmagára reflektálva máris kettő lesz. Ha viszont létezik legalább egy valami, ami nem azonos az Egyel (mert képes rá reflektálni) akkor máris nem csak Egy létezik. Ekkor maximum egységről beszélhetünk, amivel az égvilágon semmi gond nincs, amennyiben három dolgot figyelembe veszünk:

1. a rész nem azonos az egésszel, és a részek összessége nem adja ki a teljes egészet

2. attól, minden az Egy része, még nem lesz minden egységben. Léteznek zárványok is. Például.

3. amint az Egy reflektál önmagára az máris hármas, hiszen van az Egy, van a Felismerő és az Egységük.

A hagyományos világteremtéseken alapuló emberi okoskodások ezért is érvénytelenek. Nincs Egy. Teljesség van. Az egy statikus, zárt, halott. A Teljeség pedig állandóan változó, dinamikus, élő.

Válasszátok az életet a zárványhalál helyett

Minden holon. Minden együvé tartozik, de fraktálisan.