Beltane, a termékenység ünnepe

A termékenység ősi ünnepnapja május elseje, kelta eredetű nevén Beltane. Beltane ünnepét világszerte megünneplik. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain – az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, Majális. A nap pogány eredetű szimbóluma a májusfa – egyes vidékeken jakabfa. Az ünnep többféle elnevezéssel él, a leggyakoribb a Beltaine, Beltain és Beltane, de az ünnep ugyanaz.

(Kép forrása)

A középkori egyházatyák ezt próbálták a keresztény jelképpel, a feszülettel behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja.

A beltane szó eredete

A Beltane az ír “Bealtaine” vagy a skót “Bealtuinn” szó angolosított formája. Míg a tane szóról egyértelműen tudjuk, hogy tüzet jelent, a Bel szócska egyesek szerint Belenusra, a gael kelták pásztoristenére utal, mások szerint csak annyit tesz: “a csodálatos”. Sőt eredhet a bil tene, azaz “szerencsés tűz” szókapcsolatból is, mivel ha valaki két Beltane-tűz közé ugrott, az az illetőre szerencsét és gazdagságot, jószágaira egészséget hozott.

A név jelentése: Kissé bonyolult a meghatározása, de a szó maga vagy május hónapját vagy május elsejét jelöli. Eredete valószínűleg az előindoeurópai *bhel szóból ered, ami fényleni, égni, villanni és az óír ten vagyis tűz vezethető vissza. Utóbbi szintén az előindoeurópai *tepnos-ból eredeztetik, amely kapcsolódik a latin tepidus vagyis meleg, langyos szóhoz is. Ámbár a ten, vagyis tűz része nem oly biztos, hisz a tűz minden kelta ünnepen rendkívül fontos szerepet játszott.

A szó maga “fényes tűz” jelentéssel bír, a tévhitekkel ellentétben nem Bel(enus) isten tüzét, bár a szóeredetük hasonló.

(Kép forrása)

Az ősi termékenységünnep kelta nevei

Ír: Lá Bealtaine
Skót gael: Là Bealltainn
Man-szigeti gael (manx): Laa Boaltinn/Boaldyn
Angol: Beltaine; Beltine

Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidőkben juhokat áldoztak fel tűzben a termékenységért. Persze halott juhokat, nem élőket.

(Kép forrása)

Beltan ünnepnapja

Az északi félgömbön április 30. naplementétől május 1. naplementéig, de akár május négyig is kitolódhat. Déli féltekén október 31. naplementétől november 1. naplementéig tart. (Ha csillagászati szempontokból nézzük, s egyenlően elosztva az ünnepeket, akkor tavaszi napéjegyenlőséghez és a nyári napfordulóhoz viszonyítva nagyjából május 5-7 között van az időpont.)

Beltane és az élet tüze

Amikor a druidák, majd a hagyomány későbbi követői a Május-nap estéjén Beltane-tüzet raktak a dombtetőn szerte a Brit-szigeteken, igazi varázslatot készítettek elő, a tűzgyújtással ugyanis a napfényt akarták a földre hozni. Skóciában minden házban kioltották a tüzet, a nagy tüzeket pedig a kilenc szent fa fájából három ember által háromszor kicsiholt szükségtűzről gyújtották meg. Ha a fa lángra kapott, az élet győzedelmeskedett, és termékeny évnek néztek elébe.

Azután az egész domboldal megelevenedett, amint az emberek fáklyákat gyújtottak az új lángokból, és a nap forgását imitálva a fejük fölött köröztek velük. Ha valaki hosszú útra készült vagy veszélyes vállalkozásba fogott, háromszor oda-vissza átugrotta a tüzet, hogy szerencsével járjon.

(Kép forrása)

Amikor a tűz kisebb lánggal égett, az eladósorban lévő lányok is átugrálták, hogy jó férjet kapjanak; a terhes nők a könnyű szülés reményében lépték át, még a gyerekeket is átvitték a parazsak felett. Amikor a tűz már majdnem kialudt, parazsat szórtak a földeken sarjadó termésre, hogy megóvják, és minden házba vittek belőle, hogy új tüzet gyújtsanak a tűzhelyben. Reggel azok, akik fennmaradtak, hogy megnézzék a napkeltét, állítólag azt látták, hogy a nap három kört leírt a láthatáron, mielőtt ereje teljében elindult első nyári útjára.

A tavaszi rítusok

A Beltane a termékenység és a féktelen mulatozás ünnepe volt, amikor éjjel öregek és fiatalok egyaránt a közeli zöld erdőben szerelmeskedtek. Reggel hatalmas, bimbózó galagonya (májusfa) ágakkal és tavaszi virágokkal megrakva visszatértek a faluba, ezekkel feldíszítették magukat és otthonaikat.

A hazaúton minden háznál hagytak egy kis virágot, és az otthon található legjobb étkekből, italokból lakmároztak. Minden falu májusfát állított – általában nyír- vagy kőrisfából -, és megkezdődött a táncos mulatozás.

Beltane, termékenység és májusfa

Az ünnep szimbóluma a májusfa. Főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Sikeresebb leányzók udvarában több fát is állítottak. Akinek az udvarában egyetlen májusfa se került, az elhagyatottnak, árvának érezhette magát.

Az egyes fafajtáknak is megvolt a sajátos jelentése. Színes kendőkkel, szalagokkal díszítették föl, körbetáncolták. A Beltane fesztiválokon az írek még az 1950-es években is őriztek egy szokást. A fiatalok az egyik faluból áttáncoltak a legközelebbi faluba, miközben az öregek figyelték őket és a végén kiválasztották a legszebben táncoló és a leggyorsabban célba érő párt.

Úgy tartották, akik megnyerik ezt a versengést, egy éven belül összeházasodnak. Máshol enni-és innivalókkal díszítették a májusfát és a legényeknek kellett ezeket lehozni.

(Kép forrása)

Májuskirálynő és a király: a Zöld Ember

A vigasságokat a Májuskirálynő vezényelte le párjával, a Királlyal, aki lehetett a Jack-in-the-Green, vagy a Zöld Ember, (erdőisten ill. a természetet megtestesítő mitikus személy). A méltóságokat egy virágokkal borított kocsin körbehordozták a faluban, az isteni pár egysége a Föld és a Nap közötti szent frigyet jelképezte. A leányok megmosakodtak a Beltane-hajnali harmatban, hogy szépek és fiatalok maradjanak.

Az egyik legszebb szokás: a falu vagy város fiataljai kimentek a mezőre, erdőbe április 30-án éjfélkor, virágokat szedtek, azt hazavitték és azzal ékesítették magukat, otthonaikat. Minden egyes háznál megálltak, lakomáztak, ettek-ittak, jól érezték magukat.
Az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok. A ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták.

A magyaroknál is ugyanúgy létezik május elseje. Dömötör Tekla így ír a Magyar népszokások c. könyvében:

Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt prédikációjában utal arra, hogy ezzel a szokással két apostol: Fülöp és Jakab vértanúságára emlékeznek, de hozzáteszi azt is: „Inkább azonban abban kell keresnünk a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat…” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.

A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. Szokás volt a lutheránusoknál a templomban is májusfát állítani. Tessedik Sámuel 1774-ben ezt a szokást bélyegzi meg. A májusfát elsősorban a legények állítják a lányoknak. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották ezt a szokást. A hatósági rendelet azonban mit sem ért, hiszen e fával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol.

A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor s más ajándékok kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén „kitáncolták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt. Ma a falu kedvelt tanítónak vagy tanácselnöknek állít májusfát.

(Kép forrása)

A szokás új formája a májusi virág küldése, melyet Gyöngyöspatán volt alkalmam megfigyelni. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül: tehát éppúgy hírül adja a legény komoly szándékát, mint a májusfa.

Májusi felvonulást első ízben 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások, erről a néprajz tudományos folyóirata, az Ethnographia I. évfolyamában részletesen beszámolt.

A két világháború között a Salgótarján környéki bányászok titokban rendezték majálisukat május elsején, a közeli erdőkben, s ennek emlékére a mai napig is kirándulásokat, találkozókat rendeznek.

Beltane a középkorban

Sanas Cormai (Cormac jegyzéke), kilencedik század

A druidák feladata volt a [tűz] készítése nagy varázsigékkel, s meggyújtották, hogy megvédjen a betegségektől.

Még a 19. században is, Írországban két máglya között vezették át a csordát, jószágokat, hogy megvédjék őket. Szegény állatok néha nem úszták meg ennyivel, egyes esetekben megjelölték őket parázsló vagy égő bottal, vagy éppen egy kicsit megvágták, amolyan véráldozatként. Az otthoni tüzeket ilyenkor eloltották, s újra rakták, hogy megtisztuljanak.

A földre italt öntöttek, libáció, azaz italáldozatként, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, holtakat, akik e napon meglátogatnák otthonukat.

(Kép forrása)

Calan Mai

Május elseje Calan Mai vagy Calan Haf néven ismeretes Walesben. A nyár első napját jelent. Április harmincadika estéjén kezdődnek az ünnepek máglyarakással, ez az éjszaka Ysbrydnos néven ismeretes, mely szellem éjszakát jelent. Amikor a szellemek ilyen szabadon mozognak, kiváló ideje a jóslásoknak.

Ezen a napon az emberek galagonyát gyűjtöttek, ágakat és virágokat is egyaránt, hogy dekorálják a házaikat, ünnepelve a termékenységet és növekedést.

Anglesey és Caernarvonshire-ben május elsején elterjedt szokás volt a gware gwr gwyllt (szalmaembert játszani) vagy a crogi gwr gwellt (felakasztani egy szalmaembert). A férfi, aki elvesztette kedvesét egy másik férfi miatt, készített egy szalmaembert, s a volt kedves lakhelyének közelébe tette. A báb jelképezte az új férfit, s gyakran üzenet is volt hozzá. Ez persze sok esetben verekedéshez, harchoz vezetett a két férfi között.

Walpurgis éjszakája

Eredeti nevén Walpurgisnacht, Közép- és Észak-Európa ünnepe. Pontosan hat hónappal Samhain előtt foglal helyet. A jelenlegi ünnep Szent Walpurga, angol misszionáriusról kapta.

A parasztság szokásaiban a vegetáció erőinek téli alvása és tavaszi felébredése közötti ellentét néha dramatikus küzdelem formáját veszi fel; ilyenkor egy ember a Tél, egy másik a Nyár szerepében lép fel. Így a svéd városokban május elsején a fiatal legények lóháton két csoportra oszolva megjátsszak, mintha életre-halálra szóló harcot vívnának. Az egyik csoportot a Tél szőrmékbe öltözött megszemélyesítője vezeti; ezek hólabdát és jeget hajigálnak, hogy meghosszabbítsák a hideg időt. A másik csoportot a Nyár friss levelekkel és virágokkal borított képviselője vezeti. A látszatküzdelemből a Nyár vezette csoport kerül ki győztesen. A szertartás lakomával végződik.

James Frazer: Az aranyág

Szent Walpurga (vagy Walburga, Wealdburg, Valderburg, Guibor) körülbelül 710-ben született Devonban, Angliában. Dorset-i Wimborne apátság apácái oktatták, s huszonhat évet töltött itt. Később frankhonba utazott, s itt írt Szent Winibald életéről, s Palesztinában töltött utazásairól. Emiatt gyakran hívják az első női írónak Angliában és Németországban is.

Gyakran ábrázolják gabonával a kezében, ám hibásan néha pálmaággal, ami mártíromságát jelölné, pedig Walpurga természetes halállal halt meg. Kötődése május elsejéhez annyi, hogy II. Adorján (vagy Hadrián) pápa ezen a napon avatta szentté őt 870-ben.

(Kép forrása)

De ez a nap már Walpurga előtt is boszorkányok éjszakájaként volt híres, így nem is változott sokat az évek során.

Walpurgis éjszakája (a germán folklórban) április harmincadika éjszakája, mikor a boszorkányok a Brocken hegynél találkoznak, s mulatságot tartanak az isteneik számára.

Oxford Phrase & Fable

Hogyan ünnepelhetjük ma a Beltane-t?

Keljünk fel hajnalban, és mosakodjunk meg harmattal: a harmattal mosdó asszony megszépül; a férfi, aki a kezét mossa vele, ügyes halász lesz.
Vízközelben élők tavaszi virágokból font koszorút vagy csokrot dobjanak a vízre, ezzel tisztelegve a vízi szellemek előtt.

Készítsünk májuskosarat: töltsük meg virágokkal és jókívánságokkal, majd adjuk oda valakinek, aki törődésre vágyik, mint például egy bezártságra ítélt vagy öreg barát.
A Beltane az egyik “szellem-éj” a három közül, amikor a tündérek előbújnak. Ha szürkületkor berkenyeágból gyűrűt formálunk, azon át megláthatjuk őket.
Kívánjunk valamit, miközben átugrunk egy tábortűz vagy akár egy gyertya felett – előtte azonban jól fogjuk össze a szoknyánkat!
Készítsünk májusi tálat – bólét vagy puncsot, amelybe szagos mügét vagy bármilyen illatos bimbót áztattunk – és igyuk meg azzal, akit szeretünk.

Csehországban ilyenkor szalma, rongy boszorkányokat égetnek, vagy egyszerű seprűket dobnak a tűzre. Ilyenkor persze lakoma, étel-ital, s hatalmas máglya is várja az ünneplőket.

Észtországban Volbriöö néven ünneplik az éjszakát harmincadika és elseje között. Elseje még munkaszüneti nap is, mint „Tavasz nap” (Kevadpüha). Sokan még ma is boszorkányoknak öltöznek, s összegyűlnek ünnepelni.

Finnországban Walpurgis napja (Vappu), egyike a legnagyobb ünnepeknek. Karneválszerű hatalmas ünnepeket rendeznek a városokban és falvakban. Ilyenkor sima (eredetileg méz és víz alapokból készült sörszerű ital, manapság a mézet cukorfélék váltják fel, s nagyon alacsony alkoholtartalmú) és tippaleipä, amolyan érdekes, olajban sütött süteményt fogyasztanak. Nagyon hasonló az ünnepünk a finnekkel. Piknik a parkban, barátokkal és családtagokkal, de mindenképpen szabadban töltött ünnep.

Németországban ez az a nap, mikor a boszorkányok nagy ünnepséget tartanak Brockennél (vagy Blocksbergként is emlegetik, talán neked is ismerős Bibi Blocksberg neve), mely a Harz hegy legmagasabb csúcsa (1141 méter).

Brocken ugye a legmagasabb a Harz hegységben Észak-Németország közepén. Lejegyzett jelenség a Brocken kísértet, szellem vagy látomás (Brockengespenst), amely ezen az éjszakán elég gyakran előfordul. Ez egy felnagyított árnyéka az embernek, amely a felhők legfelső szintjére vetül a Nappal szemben. Képen ábrázolva láthatjátok.

Svédországban Valborgsmässoafton vagy röviden Valborg napjaként ismeretes Walpurgis éjszakája.

 

A tavasz ilyenkor a legteljesebb. A legtöbb virág már kinyílt, a méhek kirajzanak a mezőkre. Nehéz is lenne nem észrevenni a jelentőségét az ünnepnek. Ilyenkor, ahogy Samhain idején is, a legkönnyebb felvenni a kapcsolatot a holtakkal és tündérekkel. Bár szemben Samhain idejével, amikor is a holtak vannak előtérben, most a tündérek vezetik a sort. A szellemek csak úgy zsongnak. A két ünnep tulajdonképpen egymás ellentéte az élet-halál párossal.

Egyes pogány ágazatok termékenységi rítust játszanak el, s főleg a duoteistáknál az (vagy egy kiválasztott) isten és istennő az, akit megtestesítenek.

Mágikus megfelelések

Szokások és rítusok: Növények ültetése, magvetés; az Ostara idején ültetett növények átültetése; májusfa állítása, tánc körülötte; máglyagyújtás; áldások az otthonra és kapcsolatokra, jószágokra; rituális szeretkezés /vagy imitálása/; véráldozatok; eskük megújítása; újoncok felavatása; tűzugrás.

Varázslatok: Termékenységi rítusok; áldások; megtisztítás; megújulás; tündérmágia (nagyon ajánlott); eskük, akár házasságkötés; tűzvarázslatok; szerelmi és szenvedélyre irányuló varázslatok. Az ilyenkor elvégzett varázslatok nagyon erősek.

Füstölő és olajok: Orgona, rózsa, bazsalikom, tömjén, gyöngyvirág, ibolya, bazsarózsa, levendula, mirha.

Eszköz: Seprű a megtisztításhoz, májusfa, üst.

Ásványok: Rózsakvarc, zafír, borostyán, vörös jáspis, smaragd, türkiz, ónix.

Szín: Fehér, vörös, zöld.

Szimbólum: Májusfa, virágkoszorúk, szalagok, üst, virágkosarak, tojás, seprű.

Étel-ital: Kenyér, kalács, mézsör, tej, cseresznye, eper, saláta, sajt, bor, vadhús, méz.

Istenek: Flóra, Aphrodité, Vénusz, Básztet, Diana, Maia, Gaia, Cernunnos, Artemisz, Pán, Belenus (vagy Bel, Belenos), Apolló, Belisama, Guinevere, Danu, Perszephoné, Hádész, Demeter, Kóré, Ceres, Poszeidón.

Növények: Orgona, menta, üröm, jegenye, nyárfa, lóhere, körömvirág, boróka, galagonya, mandula, cickafark, tátika, gyöngyvirág, margaréta, százszorszép, rózsa.

Állatok: Szarvas, őz, kecske, nyúl, méhek, galambok, hattyúk, macskafélék, róka, vörösbegy, fecske, cinege, szajkó.

Fogalmak: Termékenység, szex, szenvedély, növekedés, beavatás, boszorkányok, megtisztulás, lakoma, óvni valamit vagy valakit, felnevelni, szerelem.

Elem: Tűz.
Takaríts ki Beltane ünnepe előtt. Készíthetsz „mini” májusfát. Töltsd meg egy kosarat, fazekat vagy az üstöd virágokkal. Fonj szalagokat és akaszd fel a ház körül. Készíts ételeket gyümölcsből, bogyókból, magokból, s hagyd kint az állatoknak és a tündérnépnek. Tündéreknek hagyj kint vajat, kekszet és tejet is. A természetszellemek ilyenkor nagyon is aktívak, ugyanúgy érzik ők is az ünnep energiáit.

Ha tündérekkel dolgozol, akkor érdemes kicsi csengőket is felakasztani. De csak néhányat, s tényleg ne nagyokat, mert azokat nem kedvelik.

Vágj le friss ágakat (a fa engedélyével), s díszítsd a házadat a zöld vagy rügyező lombokkal. Készíts virágkoszorút, kisgyermekekkel még jobb alkalom. Akassz fára szalagokat, s minden szalaggal kívánj egyet (de ne légy telhetetlen).

Gyűjtsd össze a hajnali harmatot, s mosd meg vele az arcod, keveset pedig tégy félre a későbbi varázslatokhoz. Ha lehetőséged van igazi májusfát állítani vagy egy eseményre elmenni, a tánc közben gondolja arra, hogy mit is szeretnél belefonni, mi a kívánságod, mi a célod, az élet melyik fonalát szeretnéd erősíteni.

Ha nincs lehetőséged tűzrakáshoz, gyújts meg egy gyertyát, vagy egy kisebb tüzet az üstödben/fazékban. Természetesen minden tűzvédelmi szabályt betartva.

Azok akik önbizalomhiányban szenvednek, jó lehetőséget kapnak ezen az éjszakán, hogy írjanak maguknak varázslatot, amivel erősíthetik a magukba fektetett hitet. A szeretet ott kezdődik, hogy magunkat is elfogadjuk és szeretjük.

Készíts szélcsengőket vagy szalagokat, s hints rá egy kis illóolajat vagy illatosított vizet. Tedd ki a teraszra, kertbe vagy csak akaszd fel valahova. Esetleg a szobádba, ha jó az idő, hogy gyakorta kinyisd az ablakod.

A totemállatok vagy szellemi vezetők, familiárisok megtalálására is kiváló időpont.

Ezen a napon/éjszakán a varázslatok nagyon erősek és hosszan tartanak. Gondold át mit kívánsz.

 

Források:

http://www.etymonline.com/

http://en.wikipedia.org/wiki/Beltane

http://en.wikipedia.org/wiki/Brocken_spectre

James Frazer: Az aranyág, Századvég Kiadó, Budapest, 1994.

Dömötör Tekla: Magyar népszokások, Corvina Kiadó, Budapest, 1972.

Annwn