Pegazus, Pégaszosz – a névadó égi ló

Oszd meg és legyél áldott!

Egy korábbi cikkemben már írtam röviden Pegazusról, avagy Pégaszoszról. Jelen írásomban a fellelhető antik forrásoknak jártam utána. Ezeket a szövegben jelzem (ha valaki utána akar járni maga is), illetve a konkrét források magyar fordítását is hozom.

Emlékeztetőül: Pegazus önálló, halhatatlan lény és egyben az égi lovak névadója, egyben a mennyei energiák egyik jellegzetes képviselője.

Mi volt Pegazus?

Pegazus görögösen Πήγασος (Pégaszosz) egy halhatatlan, szárnyas ló a görög mitológiában, Poszeidón és Medúsza gyermeke. Amikor Perszeusz lefejezte Medúszát, akkor ugrott ki a nyakából. Athéné egy arany kötőféket adott Bellerophontésznak, hogy azzal szelídítse meg a lovat.

Bellerophón és Pégaszosz = Hercules és Pegasus = Szent György és hátasa

Az addig vad Pégaszosz a betörését követően hű segítőtársává vált Bellerophónnak Khimaira elpusztításában és az amazónok elleni harcban, ugyanis a vadállat tüze és az amazónok nyilai nem értek olyan magasra, mint a Pégaszosz, ellenben az égből támadó Bellerophónnak könnyű célpontot jelentettek.
Bellerophón halála után Pégaszosz az Olimposzon lakott és az istenek segítőtársa volt. Pégaszosz patanyomában fakadt a Helikon-hegységben a Hippokréné-forrás (a név szó szerint lóforrás-t jelent), amelynek a vize a költői ihletet biztosította.

Pégaszosz, pegazus a görög és római mítoszokban

Pégaszosz neve eredetére több elképzelés is létezik. A legvalószínűbb, hogy az “előtör, előugrik” jelentésű πηγάζω (pégadzó) szóból ered, legalábbis a népi etimológia szerint. Pégazus alakja megelőzi a hellén kultúrát, és közel-keleti származású, így legvalószínűbb, hogy  a lúviai (hettita) pihassas “villámlás” szóból ered. Ez fennmaradt Pegazusnak abban a szerepében is, hogy a villámokat szállította Zeusznak.

A klasszikus népi etimológia alapján a görög mitográfusok Ókeánosz forrásai (pégai) után “nevezték el” Pégaszosznak.

Miután megszületett Medúsza véréből, a halhatatlan istenek hátasának nevelték, majd Zeusz palotájában élt, akinek a mennydörgést és a villámokat szállította  (IIes. Theog. 281, kk.; Apollod. ii. 3. § 2, 4. § 2 ; Schol. ad Aristoph. Pac. 722; comp. Ov. Met. iv. 781, kk. vi. 119). Ez még inkább megerősíti a hettita-lúviai eredetet, ám később már Éosz lovává vált a görög világképben. (Schol. ad Hom. Il. vi. 155; Tzetz. ad Lyc. 17), és a csillagok közé emelték, mint mennyei lovat (Arat. Phaen. 205, kk.; Hygin. Poet. Astr. ii. 18 Ov. Fast. iii. 457, kk.).

Bellerophón és Khiméra küzdelmét több forrás is megörökíti:  Hes. Theog. 325; Apollod. ii. 3. § 2.

“[Jobates] megbízta  Bellerophont, hogy  ölje  meg  Chimaerát.  E  szörnyeteg  elül  oroszlán,  közepén  kecske,  hátul  sárkány  volt,szájából lángokat szórt, roppant erővel és gyorsasággal birt s Lykia tájait pusztította. Emberierő nem volt képes vele birni s Jobates bizonyosnak vélte, hogy Bellerophon el fog veszni eharczban.  De  az  ifjút  Athene  istennő  védelmezte.  Segítségével  elfogta  Medusa  szülöttét,  aPegasos szárnyas lovat, midőn a pirenei forrásból ivott s hasznára idomította, megtanulvánAthenetől a zabola kezelését. A Pegasoson ülve megtámadta a Chimærát  s  fölötte  lebegve,felülről halálra sebezte lándzsájával.”

Csiky Gergely: Görög-Római Mythologia, Franklin Társulat, 1911.

Lássuk most, mit írtak az antik szerzők!

Pégaszosz – Pegazus a fennmaradt antik görög és római írásokban

Pégaszosz – Pegazus születése

“Így amikor Perszeusz a szerencsétlent lenyakazta,
véréből hős Khrűszaór meg a Pégaszosz ugrott
rögtön elő; az arany kardot forgatta az ifjú,
míg nevet Ókeanosz forrásai adtak a lónak.
Ez meg szárnyra kapott s elhagyta a földet, a nyájak
tápláló anyját, fent Zeusz házába fogadta,
s ő hordozza a mennydörgést, villámot azóta.”

Hésziodosz: Istenek születése (Theogónia); fordító: Trencsényi-Waldapfel Imre

“Bellerophontész felült szárnyas lovára, a Pégaszoszra, amelyet Medúsza szült Poszeidónnak, a magasba emelkedett, és nyilával megölte a khimairát.”

Apollodórosz: Mitológia; fordító: Horváth Judit

“Az arató [Perszeusz], aki az ő [Medúsza] fájdalmával idézte elő a ló [Pégaszosz] születését… [ami] a [Medúsza] nyakából ugrott elő.”

Lükophrón: Alexandra; fordító: Aureion

“Pégaszosz, egy szárnyas ló, amely a Gorgon Medúsza nyakából ugrott elő, amikor levágták a fejét”

Sztrabón:  Geógraphika, 8.6.20.; fordító: Aureion.

“Ő meg a pajzsának szemlélte csak érctüköréből
mit balján hordott, a Medusa iszonyteli arcát;
s míg amaz álomban nyugodott, s szunnyadtak a kígyók,
vágta fejét le nyakáról, és gyors szárnyon iramló
Pegasus és testvére születtek nyomban a vérből.
Hosszú röptének sok nemhazudott veszedelmét
sorra sorolja: milyen föld s víz illant el alatta,
s csattogató két szárnya milyen csillagba csapódott.”

“nem költött az a hír, hisz a forrást Pegasus adta,
tőle ered”

Publius Ovidius Naso: Átváltozások (Metamorphoses); fordító: Devecseri Gábor.

Pégaszosz – Pegazus antik ábrázolásai

Számos antik képi ábrázolás maradt fent pegazusról, amint megszületik Medúsza véréből vagy éppen amint Bellerophónt hordozza a házán.

Ezek közül osztok meg néhányat.

(Képek forrása)

Antik források Pégaszosz – Pegazus kapcsán

Görög

• Hésziodosz, Theogónia – i.e. 8-7. sz.
• Hésziodosz, Női töredékek katalógusa – i.e. 8-7. sz.
• Pindarosz, Ódák – i.e. 5. sz.
• Platón, Kritiász – i.e. 4. sz.
• Platón, Phédrosz – i.e. 4. sz.
• Lükophrón, Alexandra – i.e. 3. sz.
• Aratosz, Phénomena – i.e. 3. sz.
• Sztrabón, Geógraphika – i.e. 1.sz. – i.sz. 1. sz.
• Apollodórosz, A Könyvtár – i.sz. 2. sz.
• Pauszaniasz, Görögország leírása – i.sz. 2. sz.
• Antóninosz Liberalisz, Metamorphoses – i.sz. 2. sz.
• Oppian, Künegetika – i.sz. 3. sz.
• Kallisztratosz, Leírások – i.sz. 4. sz.
• Nonnoso, Dionüsziaka – i.sz. 5. sz.

Római

Hyginus, Fabulae – i.sz. 2. sz.
Hyginus, Astronomica – i.sz. 2. sz.
Ovidius, Metamorphoses – i.e. 1.sz. – i.sz. 1. sz.
Ovidius, Fasti – i.e. 1.sz. – i.sz. 1. sz.
Propertius, Elegies – i.e. 1.sz.
Apuleius, The Golden Ass – i.sz. 2. sz.